F1 időmérő edzés

Elérkezett végre a Forma1 hétvégéje 🙂 1 hónapja kaptam meg a jegyeket és vártam már, hogy kint legyek a pályán és a saját szememmel láthassam amit már párszor tv-ben sikerült. Úgy terveztem, hogy korán kimegyek hogy láthassam a betétfutamokat. Ez természetesen nem sikerült, de most kivételesen nem azért mert lusta vagyok, hanem mert pénteken elcsábultam egy kis pókerezésre. Kettőkor értem haza, de megérte, mert ezúttal én nyertem 🙂 Szóval 6:30 helyett 9-kor sikerült kimásznom az ágyból. Zuhany és reggelit követően nekiindultam. A pályára ki lehet jutni taxival, busszal és metróval is. Ez utóbbi tűnt számomra a legjobbnak, mivel csak 2 megállót kellett mennem a kettes metróval, hogy átszálljak a 11-esre, ami kivisz a pályáig. A 11-es metró egy Y alakú vonalon jár, a pálya előtt megállónál ágazik ketté. Gondoltam majd be lesz mondva, hogy melyik metró hova megy. Persze be lett mondva, de csak kínaiul. Hihetetlen módon kihallottam a szövegből, hogy nekem bizony le kell szállnom és várnom egy másik járatra. A megálló közvetlenül a pálya mellett van, kb. 200 métert kellett sétálni a főbejáratig. Nagyon sok külföldi volt. A kapunál bele kellett innom a vizembe nehogy nitroglicerint csempésszek be alattomos módon. Elbattyogtam a helyemre, ami kicsit odébb volt, mert nem a fő tribünre szólt a jegyem természetesen… Mikor odaértem pont befejeződött valami verseny. Ekkor volt kb 12:40. Még azt sem tudtam, hogy az időmérő mikor fog kezdődni, mert azt sem néztem meg 🙂 Mindegy, leültem az elég foghíjas lelátóra és vártam. Kis idő múlva elkezdtek szállingózni az emberek és leült mellém egy kínai lány. Úgy 20 perc múlva megkérdezte, hogy megkérdezheti-e honnan jöttem. Meglepett, hogy tud angolul. Kicsit beszélgettünk. 16 éves és Vettelnek szurkol. Vett is egy nagy német zászlót, meg egy Reb Bullos sapkát… A beszélgetéssel hamar elröppent az idő és előkerültek végre a kocsik. A én jegyem az első kanyarba szólt. Azt hittem, hogy a pálya jókora részét be fogom látni, de sajnos csalódnom kellett, mert az első kanyar után egy lejtős rész következik és az aszfalt eltűnik a kerítés mögé. Nem baj, lényeg hogy itt vagyok… Próbáltam fotózni a kocsikat több-kevesebb sikerrel 🙂 Az időmérő közben párszor tájékoztattam a csajt az állásról. Végül örülhetett, mert Vettel lett az első. Mikor vége lett a legtöbb ember megindult hazafelé, én gondoltam megvárom a következő attrakciót biztos lesz még valamit. Vártam kicsit, de kezdtem éhes lenni, így vagy háromnegyed óra elteltével én is elindultam. Vettem hivatalos programfüzetet meg nézelődtem kicsit. Mivel nem volt sok látnivaló elindultam a metró felé. Természetesen igen nagy tömegbe ütköztem és nyilvánvalóvá vált, hogy két órán belül nem fogok hazaérni. Így is lett… A metró teljesen tele volt. Úgy 50 perc alatt értünk a végállomásra. Nem volt kellemes.