Expo 2010 – a magyar (le)szereplés

A próbaüzem alatt volt szerencsém benézni kis hazánk pavilonjába, ami országunk méretét meghazudtolva igen nagy költségvetéssel épült. Szerettem volna benyomásaimat szavakba önteni itt a blogon, de szerencsére nem volt időm/kedvem eddig, azóta viszont igen sok írás jent meg a témában. Úgy döntöttem beillesztem ide az egyiket, mert magam is hasonlókat írtam volna.

A hetvenes évek elején derék külkereskedőink minden nemzetközi
játékkiállításra és -vásárra elvitték a bűvös kockát, feltették a
polcra a plüss nyuszik és a lemezárugyár lendkerekes autói közé, és
várták a nagy durranást. Majd hazatérve azon pampogtak, hogy milyen
tahók a nyugati kereskedők, mert egy olyan szenzációs játék, mint a
bűvös kocka (akkoriban nem az volt a neve) teljesen hidegen hagyja
őket. Csak a sokadik kiállításon támadt egy idegenbe szakadt
hazánkfiának az az eretnek ötlete, hogy a kockát le kéne venni a
polcról, és be kéne mutatni.

A május 1-jén megnyílt sanghaji expó szenzációja a gömböc nevű különös
idom, amelyet akárhogy mozgatnak, mindig ugyanabba a helyzetbe áll
vissza. Kár, hogy erről a szenzációról egyelőre csak a magyar
kiállítók tudnak, a látogatók nem. Ugyanis az érdeklődőket még nem
sikerült kellő módon tájékoztatni a gömböc mibenlétéről, így a magyar
pavilon közepén álló, hat köbméter térfogatú, krómacél “akármiről” azt
hiszik, hogy a közeli, krómacélból készült pandaszobor mellékterméke.
Még szerencse, hogy ott van az a két panda, mi más jelképezhetné
jobban a mai magyar valóságot, mint a kínaiak kedvenc macifajtája.

A sanghaji világkiállítás jelmondata a “jobb város, jobb élet”, és
irányadó tematikája: a fenntartható fejlődés és a környezetbarát
várospolitika nem tévesztette meg a magyar illetékeseket. Legjobb
kormányzati szakembereink azonnal átlátták, hogy az idióta kínaiak azt
sem tudják, miről rendezik a világkiállítást. Azt hiszik, hogy arról,
amit meghirdetnek, holott valójában arról, amit a résztvevők
kiállítanak. Ezért hazánk a “Magyarország jó hely, gyere el hozzánk”
jelmondattal várja az érdeklődőket, és roppant meggyőző bemutatót tart
ebben a szellemben. Mint Huszty András, a magyar szekció főbiztosa, a
magyar-kínai gazdasági kapcsolatokért felelős miniszterelnöki
megbízott oly plasztikusan kifejtette: a magyar pavilon egyik
attrakciója a lángos lesz, amihez tejfölt nem adnak, de fokhagymát
igen. S ha a tejföl nélküli, fokhagymás lángos és a megfejthetetlen
gömböc együttes sem lenne elegendő az arra tévedők lenyűgözéséhez, ott
vannak a százmilliós költséggel előkészített imázsfilmek a kormányzati
negyedről vagy a magyarok által nem lakott lakóparkokról. Mifelénk ez
a környezetbarát várospolitika.

Magyarország jó hely. Elég csak felvázolni, milyen körülmények között
született meg a magyar pavilon, s azonnal idevágyik a világ összes
ügyeskedője és simlise. Mi nem építettünk pavilont, kibéreltünk egy
ezer négyzetméter alapterületű, kocka alakú épületet, azt alakítottuk
át 2,5 milliárdos költséggel kiállítási helyszínné. Más országok
lényegesen kisebb költséggel többszörösen nagyobb pavilonokat
építettek, de azok közel sem olyan jó helyek, mint Magyarország. Bár a
magyar kiállítás az országimázsra és a hungaricumokra épül, a
pavilonban nincsenek találkozóknak helyet adó különálló terek, ahogy
színpad, étterem (hacsak a lángossütőt nem tekintjük annak),
hasznosítható falfelületek. Viszont a megvalósított építészeti
megoldásokat egy japán építész közismert épületéről koppintották,
igaz, a pályaművet benyújtó építész ezt az apróságot nem közölte a
zsűrivel. De ez így van rendjén, hiszen a pavilon kivitelezésére a
programok és a kommunikáció irányítására kiírt 2,5 milliárd forintos
közbeszerzési pályázatot egy olyan magyar-kínai közös tulajdonú cég
nyerte, amelynek kínai tulajdonosa ismeretlen, magyar tulajdonosa meg
az a Dégen István, aki D-24 fedőnéven szerzett szakmai tapasztalatokat
arról, miként kell egy világkiállításon hazánkat megjeleníteni.

A Sanghajban járt magyar akadémikus küldöttség egyik tagja, a Magyar
Feltalálók Egyesületének főtitkára, Vedres András hazaárulásnak
minősítette mindazt, amit a magyar pavilonban látott. […]

Magyar Nemzet – Ugró Miklós (link)

Hivatalos magyar honlap: http://expo2010.hu/
Nemhivatalos magyar honlap: http://www.vilagkiallitas.hu/index.phtml
Ahogy az építészek látják: http://www.epiteszforum.hu/node/15867