Babonás kapcsolatok

Múltkor az egyik kollegával a kapcsolatokról beszélgettünk. Említettem neki, hogy a magyar nők számára fontos, hogy a férfinak legyen mit a tejbe aprítania és kiderült, hogy ez természetesen Kínában sincs másképp. Sőt, itt még hatványozottabban van jelen: az ideális jelöltnek kell hogy legyen egy jól fizető állása, lakás (természetesen hitel nélkül) és hát az autó sem hátrány. Ez itt Sanghajban igen jelentős tétel, mivel egy nem túl nagy lakásért is el tudnak kérni 50millió forintot. A helyzetet súlyosbítja, hogy a nő nem nagyon visz anyagi javakat a házasságba, ezért az itteni fiatal férfiak ahogy elkezdenek dolgozni nekilátnak spórolni. Ahogy hallottam nem árt, ha össze tud rakni 1millió yuant (~30millió forint), hogy letegye a lakás kezdőrészletét és kifizesse az esküvőt. Lássuk mit is kap cserébe ezért a szorgos dolgozó. Ha hülye, vagy nem elég tájékozott, akkor emberünk egy sanghaji lányt fog ki, aki főzni nem tud, röviden tartja a pórázt (már akinél lehet, de úgy hallottam az ittenieket lehet) viszont nagyon szívesen elkölti a férje fizetését. Egyéb helyről származó lánykák azért jobban teljesítenek, de a helyzet akkor sem tűnt annyira rózsásnak az elmondottak alapján.

Utóbbi pár mondat természetesen arra az idilli helyzetre vonatkozik, hogy talál emberünk feleségnek valót. Ez több okból sem egyszerű. Jó ideje próbálják szabályozni a népességet azzal, hogy csak 1 gyereket vállalhatnak a párok. Nyilván annak az egynek akkor már a legjobbat akarják, tehát legyen fiú a poronty, különben abortusz. Ez sajnálatos módon oda vezetett, hogy jóval több férfi van, mint nő (azoknak egy része pedig a jobb élet reményében igyekszik valami külföldit kifogni). Tegyük fel, hogy egymásra talál a fiatal párocska. Ezzel még azonban koránt sincs vége a dolognak, hiszen a szülőknek is jóvá kell hagyni a jövendőbeli személyét. Olyan szofisztikált módszerekkel döntik el ezek a derék, munkában megfáradt emberek, hogy gyermekük számára tényleg ő-e a megfelelő ember, mint például a születési dátumának megkérdezése. Nyilvánvalóan nem mindenki számára boldogság és gazdagság az élet, viszont jó volna tudni, hogy mégis mit hoz a jövő. Ha nem megfelelő időpontban született a delikvens, akkor számára nyilvánvalóan nem hozhat semmi jót a sors. Tehát az ilyet a legjobb minél előbb otthagyni, ha nem akarunk összetűzést a tisztelt szülőkkel. Én elhiszem, hogy szép dolog a népszokások ápolása, de könyörgöm, hogy lehet ilyen baromságot csinálni a XXI. században??? Hihetetlennek tűnik, de Linek is van olyan barátja, akinek azért kellett otthagyni a lányt (akikkel természetesen a mai napig szeretik egymást), mert szerencsétlen napon született. A szülők nem is találkoztak vele! Azért tudják ezt megtenni, mert a gyermekeket úgy nevelik fel, hogy az az ő tulajdonuk és a poronty amúgy is sokkal tartozik nekik, mert hát hiszen felnevelték, az meg sok idő meg pénz meg energia…

A másik érdekesség a nevelés. Európai értelemben véve ilyen itt nem nagyon van. Legalábbis egy jókora része hiányzik: a jómodorra és udvariasságra nevelés. Ha egy kínai utánad érkezik a sorba, akkor valószínűleg előtted fog fizetni. Ez persze nem analóg azzal, hogy ha egy magyar utánad érkezik a forgóajtóhoz akkor előtted fog kimenni, ugyanis ez egyáltalán nem a találékonyságukra utal, hanem konkrétan arra, hogy (az én normáim szerint) pofátlanul bunkók. Állandóan furakodnak, de csak annyira mint otthon a nyugdíjasok: legyen előtted, utána már nyugodtan mehet tovább gyökkettővel. Egyáltalán nincsenek tekintettel a körülöttük levő embertársaikra. Ha kérdezi az ember a kollegákat, akkor azt szokták mondani, hogy hát sokan vannak és ezért. Azonban csak kibújt a szög a zsákból pár hete, mikor meséltem nekik a különbségekről. Például említettem, hogy a férfiak otthon előre engedik a nőket egy ajtónál (nyilván attól függ, hogy hol, de mondjuk hogy a munkahelyen). Erre mondták, hogy hát ők ilyet aztán nem, mert ilyet nem tanítanak nekik az iskolában(he?). Ekkor jöttem rá, hogy itt a szülők teljesen más értékek(?) mentén nevelik(?) a csemetéiket. Persze több ezer éves kultúra, de ha már itt tartunk a japán is az. Viszont dacára a kis földrajzi távolságnak fényévekre van innen az a kifinomult szertartásosság. Persze utálják is a kínaiak őket, mint a szart, de az inkább a háborúk miatt van.