Back into business…

Kisebb kihagyás után újra jelentkezem. Ezúttal a Kína déli részén fekvő Yangshuo-ból 🙂 A tegnap sikeresen letudott utolsó munkanapom után némi undorral álltam neki összepakolni a cuccaim. Greg jófej gyerek lévén kölcsönadott egy kisebb bőröndöt, hogy ne kelljen a nagyot cipelni, meg akkor a cuccaimat is macerásabb lett volna az egyik svéd kollegánál hagyni. 5:55-re állítottam az ébresztőt, ami igen fájdalmas lett volna még akkor is, ha nem nézem végig a Paraguay-Japán meccset, viszont még így is sikerült kis híján lekésnem a gépet 🙂 A járat a közelebbi reptér nemrég megnyílt termináljáról indult nagy szerencsémre, merthogy régivel ellentétben ide megy metró. A check-in kis meglepetést okozott, mert nem voltak az egyes járatoknak dedikált pultok, hanem légitársaságonként voltak kiosztva. Ennek úgy megörültem, hogy rögtön ki is választottam a leglassabb sort, majd persze helyesbítettem. A beszállókártyával felvérteződve a biztonsági ellenőrzésnél bravúrosan megelőztem egy iskolásokból álló hordát, így még egy gyors reggeli is belefért. Épp jóllakottan ügykezeltem a wc-n, mikor hallom, hogy “… final call for passangers of FM9333”. “Aztak*rva” – mondtam, ez az én gépem. Sprinteltem egy egészségeset és meglepetten tapasztaltam, hogy az összes utas ott áll még a kapunál egy szép nagy sorban… A gépen eltöltöttünk fél órát a semmivel. Mindenkit leültettek, az utaskísérők is leültek, de ennek ellenére nem indultunk. Az út eléggé eseménytelenül telt, viszont a felhők marha jól néztek ki! Mintha egy másik bolygó felett repültünk volna, aztán amikor ráfordultunk a kifutóra egy nagy lyukon keresztül megláttam a tájat! Végre igazi színek, nem csak az a fakó sanghaji szürkeség. Úgy érzem kezd helyreállni a légiközlekedésbe vetett bizalmam, így, hogy ezúttal is megérkezett a csomagom. A gép amúgy Guilin-be ment, onnan kell busszal menni Yangshuo-ba. A buszok a vasútállomástól indulnak elég gyakran ahhoz, hogy ne kelljen a menetrenddel törődni. Odáig egy taxi vitt el 100RMB-ért, útközben még offroadozásra is futotta egy építési területen. Már készültem rá, hogy megállunk valami gyanús helyen és következik a zsarolás, vagy csak simán “elkidnappolnak” 😀 Ilyen szerencsére nem történt, a kollega gondolom tudott egy optimálisabb utat, mint a gps-es navigátor… Ennek ellenére 1 óra alatt értünk a városba és onnan még több mint 1,5 óra volt a buszozás. Az idő persze szinte repül, ha a szórakoztató rendszer egy kínai maffiafilmet vetít 🙂 Mondanom sem, hogy mocskos kemény volt. Az úton amúgy nem volt aszfalt csak beton. Mondjuk mint a régi M7-es, annyi különbséggel, hogy ez sima. A hotel teljesen jó (persze, mert ez itteni viszonylatban már majdnem luxus kategória), az internet gyorsabb, mint Sanghajban, a hegyek már az utcáról is látszanak. Szóval eddig minden frankó!